Ticci Toby

Egy hétvége volt, egy buli után a haverokkal. Hazafelé sétáltam.Sokan hátborzongatónak találnák a várost este.A szél süvített és a falevelek a lábam alatt ropogtak.A zászló alatt haladtam el, ami az erős szélben ide-oda csapkodott.Ismertem ezt a várost.Nagyon ismertem. Nem csak a zsebemben van egy kés , hanem erős vagyok és gyorsan futok.Így hát nem félek. Nem aggódtam.Hirtelen amikor átmentem a sötét utca egy lámpája alatt egy kis utcácska felé fordultam ahol a barátaim voltak. Figyeltem ahogy rohannak. Gondoltam megnézem mi folyik ott. Megláttam egy figurát , aki a valószínűleg kukában keresett maradékokat. Nem láttam az emberke arcát, de azt hallottam amikor oldalra nézett és megroppant a nyaka…Mint valami bagoly…Megtorpantam. Kisebb sokkot kaptam , de utána egy boldog arckifejezés jelent meg az arcomon.Sokan azt hihetik , hogy fura dolog egy ilyen , fura dolog után így reagálni , de alapból fura vagyok. Fenébe is!A drogosok furák.Elnevettem magamat , majd gyorsan folytattam az utamat.Csizmám a betont súrolta.A hang amit kiadtak ritmusos volt.Örültem , hogy csak az enyém a ház.Bár így lett volna hetekig.Az anyám ezekben a napokban rengeteget dolgozott.Így rengeteg szabadidőm volt….Enyém volt a ház.Este van.Mintha minden lángolna körülöttem , amíg én az álmok fura világában lebegtem.Tudod….az a kellemes érzés amikor alszol.Minden békés. De ezt nem sokáig élvezhettem mivel hirtelen felébredtem.Lassan észrevettem , hogy a szemeim nyitva vannak.Elhelyezkedtem az ágyon. Majd pislogtam párat.A szemeim alkalmazkodtak a sötéthez és az alváshoz. Felültem.Vajon mi ébresztett fel?Éppen aludtam volna vissza , amikor egy érdekes hang kelti fel a figyelmem. Crrrack-ccckk-crackack. Nem volt túl hangos.Valószínűleg lent volt.Biztos a macskák azok…. Idióta állatok…. Utáltam amikor a macskák felébresztettek.Vissza feküdtem az ágyra , azzal a vággyal, hogy tovább aludjak.A hang nem maradt abba.Elkezdett szinkronizálódni a fejemben.Elkezdtem gondolkodni , hogy most mi van.Vajon egy béka az?Vajon igazi?Megint felültem.Kerestem a késem az éjjeli szekrényen.Megragadtam.Talán kicsit eltúloztam….De jobb mindenre gondolni. Azon gondolkodtam , hogy mi lehet az a hang. Ekkor észre vettem , hogy a hang egyre közelebbről hallatszik. Megszorítottam a kést. Mintha a lenti folyosón sétálna valami…. Ezek a gondolatok azt eredményezték , hogy több hangra gondoljak.A lépések hangjai már a fenti folyosón hallatszottak….Azon a folyosón ami a szobámba vezetett. Nem kételkedtem.. Valaki van a házamban.Kirázott a hideg.A szívem nagyon durván felgyorsult. Lefagytam , mint valami szobor. Nem mertem levegőt sem venni.Nem mertem sehova sem nézni. Meg akartam mozdulni …..Elfelejteni a gondolatokat. Mit tegyek? Bújjak el? Kiugrottam az ágyból. Lábak árnyékát láttam az ajtóm előtt.Ekkor kinyílt az ajtó.Egy emberi árnyékot véltem felfedezni. Lefagytam megint , de a szívem most lassan dobogott. Izzadtam. Sikítani akartam….Sikítani….Segítséget kérni….. De nem tudtam kiejteni egy hangot sem. Lefagytam. Ugyanaz az ember volt , aki kukázott amikor mentem haza.Majdnem előttem állt. Narancssárga üvegű szemüvege volt. Haja véres volt. Megint kirázott a hideg. Az ember arca szinte teljesen elvolt takarva. Szemüveg , és kapucni volt a fején, és valami ami elfedte a száját és állát.Dülöngélve közelebb jött.A karja 2x mozdult egy irányba , miközben remegve közeledett.Egyik kezét az arcához emelte.A mutató ujja a karját súrolta.
“SHHHHH”-mondta. nekisimultam falnak. Szorítottam a kést. Figyeltem a tárgyat a srác kezében.A fegyvere jobb volt , mint az enyém….Vér folyt róla. Sokkal ügyesebb is lehetett , mint én…Ő felemelte a fegyverét.A vér a földre csöppent. A fegyvere a földhöz csapódott. Sikítottam..
Meghallottam egy hangot : “ne! shhhh”-mondta újra. Miután a lába a földet érte abbamaradt a srác susogása.Észrevettem , hogy a nyaka fura fokban helyezkedik el. Hallottam a csontjainak a hangját.A halál hangját. Egy haláli érzés.Nem menekülnék,nem mozdulnék.Megvárnám ezt.A szívem egyre gyorsabban dobogott…Mintha elakarná törni a bordáimat. A látásom homályosodott.Kezdtem oxigén hiányt érezni.De amúgy sem akartam levegőt venni.A feje most 50 fokos szögben volt.Közeledett. Lassan….A nyakának a hangja olyan családias volt… “shhh”- mondta még egyszer.1 lépésnyire volt.Könnyedén felemelte a fegyverét. Remegtem.Uram istenem!A fegyverét a gyomromnak támasztotta.Nem tudtam tovább úgy maradni….Ekkor egy kezet éreztem a vállamon , ami csak egy kicsit emelt fel, de eléggé hogy érezzem hogy a balta belém vág. Az utolsó dolog amit láttam az , hogy tocsogok a véremben.A világom elhomályosult és elsötétedett…..